Abból a pénzből, amit a kutyánkra és az összes általa tönkretett dologra költöttünk, egy kis jachtot vehettünk volna. Viszont hány jacht várja egész álló nap az ajtóban, hogy az ember hazamenjen? Hány jacht él azért a pillanatért, hogy az ember ölébe mászhasson, vagy hogy leszánkázhasson a domboldalon gazdája képét nyalogatva?

(John Grogan)

Mindegy, milyen kulturális háttérrel rendelkezel, milyen a bőrszíned, az anyanyelved, hited vagy vallásod, ha nem mozdít meg benned semmit egy alomnyi bohóckodó kölyökkutya látványa, minden bizonnyal kőből van a szíved.
 
(Cesar Millan)

Az állatok szeretete

 

Az állatok szeretete

 

Korunk rohanó, lelketlen világában egyre távolabb kerülünk a természettől, és ez rányomja bélyegét életünkre. Ezt az űrt képes kitölteni egy kis házi kedvenc, de mindez óriási felelősséget is jelent, amivel ugyancsak számolni kell.

 

Az ember ősidők óta ösztönös késztetést érez az állatokkal való kapcsolattartásra. Egy-egy ünnep közeledtével sokan gondolnak arra, hogy "élő ajándékkal" lepik meg szeretteiket egy kutyus, cicus, vagy egyéb kisállat képében. Az ajándékozók sokszor azonban nem számolnak azzal, hogy az igazi meglepetést az okozza majd, amikor kiderül: egy plüssállattal ellentétben hús-vér társuknak komoly igényeik vannak, melynek kielégítése az állattartó erkölcsi kötelessége.

Az állat "jó gazda gondosságával" való ellátása magában foglalja a megfelelő táplálást, gondozást, a rendszeres állatorvosi ellátást, és mindez együttesen komoly összegre rúghat. Nem beszélve a váratlan kiadásokról, például az állat megbetegedése esetén, vagy a nem kívánt szaporulat megelőzésére szolgáló ivartalanítás kapcsán.

Az újdonsült gazdinak be kell látnia: gyökeresen megváltozik az élete az új társbérlő jelenlétében. A kutyások búcsút mondhatnak a reggeli lustálkodásnak: akár esik, akár fúj, a kötelező séta nem maradhat el!

A cicákkal már kevesebb a gond: a megelégedett dorombolás feltétele a tele pocak, egy meleg kuckó és egy macskaalom. Az apró hobbiállatok (tengerimalac, hörcsög, teknős) ugyanúgy igénylik a napi gondoskodást, és mindez természetesen alapos fegyelmet és odaadást követel az állat gazdájától.

Aki mégis úgy dönt, hogy felelősséggel vállalja az állat ellátásának mindennapi nyűgét, hihetetlen ajándékot kap fáradozásaiért cserébe. A kedvencként tartott állatok esetében a szeretet a cserealap. Ennek pedig az állatok rendszerint nincsenek szűkében. A szeretet, melyet az állattól kapunk, önzetlen és tartós. Az állat érzelmi lény: rendíthetetlenül adja a szeretetet, tekintet nélkül arra, hogy éheztetik, simogatják, ütik vagy kényeztetik. Az állat nem kel fel rossz lábbal, nem megalkuvó, nem hazudik soha, mindig őszinte és odaadó. Ilyennek született, ezt hordozza a génjeiben.

Az állat és az ember elválaszthatatlan társak és mindez alapvetően az állat feltétel nélküli önzetlen ragaszkodásának köszönhető. Ez a tulajdonság teszi alkalmassá arra az állatokat, hogy az ember teljes értékű társai legyenek. És ezért van az is, hogy az idős, beteg, egyedülálló emberek különös belső késztetést éreznek, hogy megosszák életüket egy hozzájuk hasonló kiszolgáltatott lénnyel: az állattal!

Az ember és állat között kialakult kapcsolatnak pedig hihetetlen jótékony hatásai vannak. Az orvosi gyakorlatban régóta ismert megfigyelés, hogy a különböző betegségek kezelésének sikere jelentősen függ a beteg lelki egyensúlyától. Hiába a legkitűnőbb gyógyszer, ha a lélek beteg, a test sem tud meggyógyulni. Épp ezért a legtöbb betegség kezelésekor nagy hangsúlyt kell fektetni a páciens életformájának megváltoztatására. Ennek egyik sarkalatos pontja, hogy az illető betegnek van-e társa, akivel megosztja bánatát, örömeit, aki enyhíti fájdalmát, és puszta létével értelmet ad a további élethez. Megfigyelték, hogy azok az idős emberek, akiknek életét egy kis kedvenccel való törődés feladata egészíti ki, ritkábban betegszenek meg, gyorsabban meggyógyulnak, és összességében tovább élnek, mint magányos társaik.

(Dr. Király Péter-állatorvos)

Ő csak szeretetet kér és ad...

 

Egy kutyának nem kell luxusautó, se hatalmas ház, se drága ruhák. Beéri egy útszéli talált bottal. Lehetsz gazdag vagy szegény, buta vagy okos, agyafúrt vagy tökkelütött, a kutyádnak mindegy. Ő csak szeretetet kér és ad. Hány emberről mondhatod el ezt? Hány ember szeret feltétlen és olthatatlan szeretettel?

 

(John Grogan)

 

Igazi emberszeretet...

 

Igazi emberszeretet csak a kutyákban van.

 

 

(Lengyel Menyhért)

 

Az évezredek bölcsessége a lovak szemével tekint a világra...

 

Az évezredek bölcsessége a lovak szemével tekint a világra. És teljesen mindegy, hogy fekete, fehér, Afrikában született, vagy Amerikában, vagy a közép-európai Topoiankyban: az összes nemes, kitartó és gyönyörű.

 

(Vladimir Ferko)

A lovak is beszélnek...

 

A lovak is beszélnek... Csak oda kell figyelni rájuk.

A jó tréner meghallja, mit mond neki a ló. A nagy tréner azt is meghallja, amit csak suttog.Nem az a nagy tréner, aki rá tudja venni a lovat arra, hogy megtegyen valamit. A nagy tréner arra veszi rá a lovat, hogy meg akarja tenni azt a valamit.

 

(Monty Roberts)

Megtanított arra, hogy élvezzem az egyszerű dolgokat...

 

Az ember sok mindent megtanulhat egy kutyától, még akkor is, ha az olyan lüke, mint a miénk - írtam. - Marley arra tanított, hogy minden napot féktelen örömmel és boldogsággal éljek meg, hogy ragadjam meg a pillanatot és hallgassak a szívemre. Megtanított arra, hogy élvezzem az egyszerű dolgokat: egy séta az erdőben, a frissen leesett havat, egy szunyókálást a téli nap sugarában. És amikor megöregedett és mindene fájt, arra tanított, hogy a viszontagságok között is maradjak optimista. De legfőképp a barátságról és az önzetlenségről tanultam tőle, s mindenekfelett a megingathatatlan hűségről. Meghökkentő elképzelés volt, hogy csak most, halálában értettem meg teljesen: Marley a mentorom volt. Tanárom és példaképem: Lehetséges, hogy egy kutya – bármelyik kutya, főleg olyan dilis, fékezhetetlen, mint a miénk- képes megmutatni az embernek, hogy mi az, ami valóban fontos az életben? Hittem benne, hogy igen. Hűség. Bátorság. Elkötelezettség. Egyszerűség. Öröm.

 

(John Grogan)

Aki szereti a kutyákat...

 

Aki szereti a kutyákat, valóban szereti őket, nem egyszerű állatokat vagy házi kedvenceket, hanem társakat lát bennük, sőt többet. Tiszteli a velük született méltóságot, felismeri, hogy képesek az örömre és a bánatra, és hogy sejtik az idő zsarnoki természetét, még ha nincsenek is teljesen tisztában annak kegyetlenségével, és ellentétben azzal, amit a szemellenzős szakértők állítanak, van valami fogalmuk önnön halandóságukról.

 

 

(Dean Ray Koontz)

Ha megtanítunk egy felnőttet...

Ha megtanítunk egy felnőttet, hogy szeresse az állatot, máris egy jó dolgot tettünk a világért.

(Carol Bigley)

Lehet, ha tudnánk...

Olykor elmegyünk egy-egy sebesült, legyengült állat mellett, sajnálkozva nézünk beteg, könyörgő szemébe. Lehet, ha tudnánk, hogy velünk együtt utolsó esélye is köddé válik, segítenénk rajta.


(Carol Bigley)

Azok az emberek, akik segítenek...

Azok az emberek, akik segítenek az elhagyott állatokon, nem ismerik a boldogtalanságot, hisz minden kis állat megmentése boldogsággal tölti el a szívüket.


(Carol Bigley)

Az ember elcsodálkozik...

 

Egy kutya játékossága, feltétel nélküli szeretete és készsége, hogy bármely pillanatban ünnepelje az életet, gyakran éles ellentétben áll gazdája belső állapotával: deprimált, szorong, problémák terhe nyomja a vállát, elveszett a gondolatokban, s már nincs jelen az egyedül létező helyen és időpontban, vagyis az itt és mostban. Az ember elcsodálkozik: ilyen alak mellett vajon hogyan tud ez a kutya lelkileg ennyire egészséges, ilyen örömteli maradni?

 

 

(Eckhart Tolle)

Hát nem borzasztó?

 

Nincs árvább a gazdátlan kutyánál! Ennek is volt neve. Ezen a néven szólították. Aztán egyszer csak semmije sincs már: nincs mit ennie, nincs kit szeretnie, még neve sincs. Hát nem borzasztó?

 

(Pierre Magnan)

 

Csak azt szeretem, aki szeretetre méltó...

 

Nem igaz, hogy nem szeretem a ház népét. Én is tudok szeretni, mint minden élőlény, de nem kritika nélkül. Csak azt szeretem, aki szeretetre méltó. Érzelmeimnek nem adok hangos, látványos kifejezést. Aki nem érti meg csendes dorombolásomat, az nem méltó rá, hogy értelmes, jó ízlésű állatok ragaszkodjanak hozzá. Aki nem tud sokáig hallgatagon egy helyben ülni, az nem érdemli meg a társaságomat. Akinek mindig csak bravúros mutatvány kell, aki nem éri be a természetes mozdulatok egyszerű szépségével, az sohasem szerezheti meg a macska rokonszenvét. Aki mindig valami újat követel, aki folyton a változatosságot, az izgalmat hajszolja, aki nem kedveli a békét, az egyensúlyt, az állandóságot, aki azt hiszi, hogy mindig cselekedetekkel kell bebizonyítania létjogosultságát, aki nem ismeri a tűnődés szépségét, annak sohasem lesz hű macskája. Aki az élet felületes örömeit kergeti, annak a macska hátat fordít. Akit a macskák szeretnek, silány ember nem lehet.

 

(Bálint György)

Szeresd csak nyugodtan...

Ne szégyelld te azt, ha szereted az állatokat. Ne röstelld, ha egy kutya közelebb van lelkedhez, mint a legtöbb ember, akit személyesen ismersz. Hazug próféták és otromba, komisz emberek azok, akik megrónak e vonzalom miatt, s ezt mondják: „Az emberektől lopja el az érzéseket, melyeket a kutyára pazarol! Önző, rideg fráter!” – ne törődj velük. Szeresd csak nyugodtan kutyádat, ezt a csillogó szemű, fáradhatatlan barátodat, aki nem kér barátságáért mást és többet, mint valamilyen szerény koncot és egy-egy simogatást. Ne hidd, hogy gyöngédség és önzés késztet az állatokat szeretni. Testvéreink ők, s ugyanabban a műhelyben készültek, mint az ember, s értelmük is van, néha bonyolultabb és finomabb, mint a legtöbb embernek. Mások nevezzék gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért – te sétálj csak kutyáddal. Jó társaságban maradsz; s Isten tudja ezt."

(Márai Sándor: Füves könyv)

Az egyetlen abszolút önzetlen barát...

 

Az egyetlen abszolút önzetlen barát, akire az ember szert tehet ebben az önző világban, az egyetlen, aki sosem hagyja el őt, az egyetlen, aki sosem hálátlan és hűtlen hozzá - az a kutyája. Ő az, aki mellette áll jóban-rosszban, egészségben-betegségben. Ott alszik a hideg földön, ahol a barátságtalan szelek fújnak, s ádázul zuhog a hó, csak hogy gazdája oldalán lehessen. Megnyalja a kezet, amiben nincs élelem, amit felajánlhatna. Nyalogatja a sebeket, és enyhíti a fájdalmakat, melyeket a világ kegyetlensége ejt. Úgy őrzi koldus gazdája álmát, mintha király volna. Mikor minden barát eltűnik, ő marad. Ha elmúlik a gazdagság vagy a hírnév szertefoszlik, ő olyan hűséges marad szeretetében, ahogy a nap kitart az útján az égen.

 

(George Graham)

Ha boldog vagyok, örül ő is...

 

Ő a másik szem, mely átlát a felhőkön, a másik fül, mely a szél zúgásán is túl hall. Egy kis rész belőlem, amely a tengerig elér. Ahogy a lábamnál pihen, amint a legkisebb mosolyomra farkcsóválással válaszol, s a fájdalmas pillantás, ha nélküle indulok el, ezerszer elmondta már, hogy egyedül értem él. Talán bele is betegszik az aggodalomba, amikor nincs velem, hogy gondoskodjon rólam. Amikor rossz vagyok, könnyen megbocsát. Amikor mérges vagyok, addig mókázik, míg meg nem nevettet. Ha boldog vagyok, örül ő is. Ha bolond vagyok, nem neheztel érte. Amikor elégedett vagyok, ő is büszke magára. Nélküle nem lennék önmagam. Vele erőm teljében vagyok. Ő maga a hűség. Általa tanultam meg, mi az odaadás. Általa ismertem meg a titkos nyugalmat és békességet. Megtanított figyelni olyan dolgokra, amelyeket korábban észre se vettem. Amikor térdemre teszi a fejét, elmúlnak az emberi fájdalmaim. Ha mellettem van, megvéd a sötétségtől és a világ más ismeretlen dolgaitól. Megígérte, hogy várni fog rám... akármeddig... akárhol - ha szükségem lesz rá. És én tudom, hogy szükségem lesz - ahogy mindig is volt. Ő az én kutyám.

 

 

(Gene Hill)

 

Amikor a legnagyobb bajban vagyunk...

Amikor a legnagyobb bajban vagyunk, rengeteget meríthetünk egy kutya néma, odaadó társaságából, melyet más forrásból nem kaphatnánk meg.

(Doris Day)

A kutyát mindenkinek ajánlom...

A kutyát mindenkinek ajánlom. Egyszerűen rákényszeríti az embert, hogy ne hagyja el magát. (...) Rengeteget kapnak vissza az emberek a kutyától.

(Szacsvay László)

A kutya éppen némaságával válik mindennél értékesebbé. Társaságában az ember rátalál a lelki békére, ahol a szavak elvesztik minden jelentőségüket!

(John Galsworthy)