„ Nincs a világon jobb lélekgyógyász...

„ Nincs a világon jobb lélekgyógyász az arcunkat nyalogató kiskutyánál. ”


(Jane Goodall) 

„Magunkénak tudni egy kis lényt, méltónak lenni a szeretetére, a kezünkben tartva érezni szíve minden dobbanását, élvezni a bizalmát, s végül megérteni, hogy összetartozunk.Ez igazi örömöt jelent az életben.A magányosság végét.” 

(Pam Brown)

Az állatok szeretete

 

Az állatok szeretete

 

Korunk rohanó, lelketlen világában egyre távolabb kerülünk a természettől, és ez rányomja bélyegét életünkre. Ezt az űrt képes kitölteni egy kis házi kedvenc, de mindez óriási felelősséget is jelent, amivel ugyancsak számolni kell.

 

Az ember ősidők óta ösztönös késztetést érez az állatokkal való kapcsolattartásra. Egy-egy ünnep közeledtével sokan gondolnak arra, hogy "élő ajándékkal" lepik meg szeretteiket egy kutyus, cicus, vagy egyéb kisállat képében. Az ajándékozók sokszor azonban nem számolnak azzal, hogy az igazi meglepetést az okozza majd, amikor kiderül: egy plüssállattal ellentétben hús-vér társuknak komoly igényeik vannak, melynek kielégítése az állattartó erkölcsi kötelessége.

Az állat "jó gazda gondosságával" való ellátása magában foglalja a megfelelő táplálást, gondozást, a rendszeres állatorvosi ellátást, és mindez együttesen komoly összegre rúghat. Nem beszélve a váratlan kiadásokról, például az állat megbetegedése esetén, vagy a nem kívánt szaporulat megelőzésére szolgáló ivartalanítás kapcsán.

Az újdonsült gazdinak be kell látnia: gyökeresen megváltozik az élete az új társbérlő jelenlétében. A kutyások búcsút mondhatnak a reggeli lustálkodásnak: akár esik, akár fúj, a kötelező séta nem maradhat el!

A cicákkal már kevesebb a gond: a megelégedett dorombolás feltétele a tele pocak, egy meleg kuckó és egy macskaalom. Az apró hobbiállatok (tengerimalac, hörcsög, teknős) ugyanúgy igénylik a napi gondoskodást, és mindez természetesen alapos fegyelmet és odaadást követel az állat gazdájától.

Aki mégis úgy dönt, hogy felelősséggel vállalja az állat ellátásának mindennapi nyűgét, hihetetlen ajándékot kap fáradozásaiért cserébe. A kedvencként tartott állatok esetében a szeretet a cserealap. Ennek pedig az állatok rendszerint nincsenek szűkében. A szeretet, melyet az állattól kapunk, önzetlen és tartós. Az állat érzelmi lény: rendíthetetlenül adja a szeretetet, tekintet nélkül arra, hogy éheztetik, simogatják, ütik vagy kényeztetik. Az állat nem kel fel rossz lábbal, nem megalkuvó, nem hazudik soha, mindig őszinte és odaadó. Ilyennek született, ezt hordozza a génjeiben.

Az állat és az ember elválaszthatatlan társak és mindez alapvetően az állat feltétel nélküli önzetlen ragaszkodásának köszönhető. Ez a tulajdonság teszi alkalmassá arra az állatokat, hogy az ember teljes értékű társai legyenek. És ezért van az is, hogy az idős, beteg, egyedülálló emberek különös belső késztetést éreznek, hogy megosszák életüket egy hozzájuk hasonló kiszolgáltatott lénnyel: az állattal!

Az ember és állat között kialakult kapcsolatnak pedig hihetetlen jótékony hatásai vannak. Az orvosi gyakorlatban régóta ismert megfigyelés, hogy a különböző betegségek kezelésének sikere jelentősen függ a beteg lelki egyensúlyától. Hiába a legkitűnőbb gyógyszer, ha a lélek beteg, a test sem tud meggyógyulni. Épp ezért a legtöbb betegség kezelésekor nagy hangsúlyt kell fektetni a páciens életformájának megváltoztatására. Ennek egyik sarkalatos pontja, hogy az illető betegnek van-e társa, akivel megosztja bánatát, örömeit, aki enyhíti fájdalmát, és puszta létével értelmet ad a további élethez. Megfigyelték, hogy azok az idős emberek, akiknek életét egy kis kedvenccel való törődés feladata egészíti ki, ritkábban betegszenek meg, gyorsabban meggyógyulnak, és összességében tovább élnek, mint magányos társaik.

(Dr. Király Péter-állatorvos)

Az ember elcsodálkozik...

 

Egy kutya játékossága, feltétel nélküli szeretete és készsége, hogy bármely pillanatban ünnepelje az életet, gyakran éles ellentétben áll gazdája belső állapotával: deprimált, szorong, problémák terhe nyomja a vállát, elveszett a gondolatokban, s már nincs jelen az egyedül létező helyen és időpontban, vagyis az itt és mostban. Az ember elcsodálkozik: ilyen alak mellett vajon hogyan tud ez a kutya lelkileg ennyire egészséges, ilyen örömteli maradni?

 

 

(Eckhart Tolle)

Szeresd csak nyugodtan...

Ne szégyelld te azt, ha szereted az állatokat. Ne röstelld, ha egy kutya közelebb van lelkedhez, mint a legtöbb ember, akit személyesen ismersz. Hazug próféták és otromba, komisz emberek azok, akik megrónak e vonzalom miatt, s ezt mondják: „Az emberektől lopja el az érzéseket, melyeket a kutyára pazarol! Önző, rideg fráter!” – ne törődj velük. Szeresd csak nyugodtan kutyádat, ezt a csillogó szemű, fáradhatatlan barátodat, aki nem kér barátságáért mást és többet, mint valamilyen szerény koncot és egy-egy simogatást. Ne hidd, hogy gyöngédség és önzés késztet az állatokat szeretni. Testvéreink ők, s ugyanabban a műhelyben készültek, mint az ember, s értelmük is van, néha bonyolultabb és finomabb, mint a legtöbb embernek. Mások nevezzék gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért – te sétálj csak kutyáddal. Jó társaságban maradsz; s Isten tudja ezt."

(Márai Sándor: Füves könyv)